Nna, most hogy sikeresen csodakuty és a cirkon cüncürü boldog tulajdonosa lettem, akár folydogálhat is az élet a normál kerékvágásban, nem igaz? Kicsit muszáj volt eltűnnöm, mert nem bírtam a népszerűséggel járó nagy feszültséget és a rajongói levelek millióit, de most újra itt vagyok, szebben mint valaha. Utolsó találkozásunk óta karcsúsodtam, kezdem elveszteni a gombóc artúr imidzset (a gazdi nagy bánatára), és nyúlok, nyúlogatok. A ravaszságom maradt, sőt még fineszesebb lettem, mint néhány hete voltam, de nézzük a képes beszámolót:

Ma beiktattunk egy kis kozmetikát, a körmöm nagyon nehezen engedtem reszelgetni, de végül csak összehoztuk és mindenki életben maradt. A bundaápolgatást viszont határozottan élveztem, illóolajos kesztyűcskével gereblyéztek végig, amitől olyan jó szagom lett, hogy dögleni fog utánam mindenki az utcában. A pasi ebek tuti. Aztán kitakarítottuk a fülemet, amit megint nem díjaztam különösebben, de megérte, mert most megint úgy ragyog mint új korában.

Aztán volt még ásványvíz, törölköző, és csont-lopás, a sziklakertben a saját ízlésem szerint rendeztem át a virágokat, mert mér ne, ugye ééés kaptam még gyönyörű piros nyakörvet, ami kinyiffantja a bolháimat, négy hónapig, megrendelésre. Keresztapa 3.

Ez meg itten én, légvonalból. Ugye milyen nagyot nőttem?

Nagyon szépen köszönöm minden kedves rajongónak, kutyabarátnak és mindenkinek akinek szavazott (annak is aki nem), mert mindenhogy elsöprő fölénnyel nyertem. Természetesen bunda nélkül, teljesen tisztességesen. Nyilván. (hm...mitől repedezik itt a plafon?)

Noshát, a gazdi épp deprimálja magát, ezért a közös jógánk folytatása egy időre eltolódott, de ami késik ugye, az elmarad. Elindult viszont a vérre (és bundára hihi) menő szavazás, jelentem eddig én viszem a prímet, de csak azért mert a többi delikvens még nem tud róla, hogy már szavazni lehet, vagy alszik vagy nyaral vagy lusta, vagy épp nincs rajongótábora, mint nekem. Bizony. Szavazzatok rám és majd négy év múlva elmondom, hogy micsináltunk rosszul. Kezzitcsókolomjóéjtsziaszevaszhello.

Hmm..hmm..az utóbbi napokban kicsit eltűntem, amint azt a lelkes olvasótábor érzékelhette. A gazdi ugyanis úgy gondolta, hogy ha ő megőrült, akkor csatlakozzon mindenki, beleértve engem is. Így hát – a velnesz élharcosaként, heti 3 adag chips, sós mogyoró és lila tehén elfogyasztása után – úgy döntött, hogy akkor mozogjunk, mert az olyan fáni. Persze gyakoroltunk egy kis egészséges önkritikát, ergo nem vettünk futógépet, sem expandert, hanem nekiálltunk jógázni. Ami így első hallásra nagyon megnyugtatóan hangzik, de annyira elkapott bennünket a sport szelleme, hogy utána teljes körű regenerálásra volt szükségem. Nemcsak nekem, hehe. Gondoltam felépülésem örömére blogzok már egy kicsit, és akkor szembesültem vele, hogy valamelyik rajongóm, benevezett az NBB-be, amiért is hálás köszönet, puszi bő nyállal és autogram ofkorsz. Már ha nyerek. Ha nem nyerek, nem leszek sztáreb, nincs Chappy reklámszerződés, sem kutyakozmetika, sem Gucci kutyasampon, semmi, semmi…és mehetek vissza jógázni. De lássuk csak, hogy is zajlott a procedúra. Először is: nem tudom melyik állat találta ki a Nap köszöntése vagy hasonló hangzású dizájnos jógamozdulatot, ami nagyon szép és ihletett, csak nem hajnali hatkor. Amikor is így nézek ki. (a csipákat photoshoppal kezeltük, a két fekete lyuknak látszó azonosítatlan tárgy a továbbiakban szemként funkcionál)

Ugye, hogy mekkora akaraterőm van? Félig leeresztett redőnyök mögül tekintek a nagyvilágba, a pofázmányom körüli kis kosz, technikai hiba, többször is visszaesett ugyanis a fejem a homokba, de aztán sikerült kitámasztanunk. 

Jólvan, hát akkor kirobbanó lelkesedéssel üdvözöljük a Napot. Ó he…

Nem bírtunk belém életet verni, úgyhogy egy kis legális füvezéshez kellett folyamodni, ami…

…úgy tűnik, beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Egy kis gerinctorna..

Majd kéttappancsos profi fekvőtámasz.

Napi 5 perc az egészségért rovatunkat látták és hallották, tartsanak velünk legközelebb is, amikor az iron maiden-nel jógával és a 'body and mind' szellemében a pszichológiai terrorral foglalkozunk.

NNa. Hát volt egy kis technikai nehézség és akadály, mindenféle vírusok próbálták tönkretenni a gyönyörű kis önarcképeim, de most már újra itt vagyunk és ragyogunk. Délután kaptam egy védőszurit a a doktorbácsitól, szám szerint a másodikat, már csak egy van hátra két hét múlva és akkor egy időre vége a tortúrának. Egyébként a gazdi teljesen magán kívül volt, hogy dinamitot szurkálnak belém és halálra izgulta magát, pedig nekem még egy kis vakkantásom sem volt a procedúra közben. Úrikutyák nem vinnyognak ugye. Aztán hazajöttünk, megvolt a vacsi, amiért ilyen ügyes voltam, most két kockával több husit kaptam. Sőt, koszorút is fontak nekem, de mivel a fejecskémen nem tűrtem meg, kénytelen voltak a nyakamba akasztani. Egy ideig harcoltam ellene, de aztán büszkén viseltem bátorságom babér tölcsérvirágkoszorúját. Még szerelmeztünk egyet a gazdival, most pedig elégedetten szuszogok a hinta alatt, nem is értem hogy karcolódott ide ez a bejegyzés.

Készültünk anyu szülinapjára. Több-kevesebb sikerrel :)

Ma délután megint hoztam a formám. A gazdi azt gondolja magáról, hogy egy felvilágosult és jól tájékozott nőszemély, most sikerült ebben megingatnom. Muszáj voltam bemutatni, mert nem volt hajlandó elhinni, hogy úszóhártyák vannak a lábamon és vízimentésre is alkalmas kutyuka vagyok. Ímhol a bemutató. ( eszközök hiányában, sajnos csak az itatósedény állt rendelkezésemre.)

A bemutató után kicsit elfáradtam.

Aztán jött az élénkítő vacsi.

És a játék, móka, kacagás

Ez pedig itt a gazdi terítője:

Volt.

Elcsentem egy kerti kesztyűt is.

Elég bűnbánó az összhatás vagy még gyakorolnom kell?

Vannak ám egyéb bevethető stratégiáim is. Ha pl. így összegömbölyödök a gazdi ölében, akkor teljesen elgyengül tőlem és mindenféle érthetetlenséget mantrázik a fülembe és puszilgatja a fejem. Rémes.

Egyre  biztosabbnak látszik, hogy Happy nemcsak kivételes egyéniség, hanem az ízlése is jó. Tegnap este  éjszaka zenét hallgattam odakinnt, ő pedig összegömbölygette magát az ölemben és úgy tűnt mélyen alszik. Először nem tűnt fel, hogy mocorog, de később egyértelművé vált, hogy bizonyos zenékre csóválja a farkát :) Ma délelőtt azzal szórakoztam, hogy különböző stílusú dalokat "hallgattunk" és figyeltem a reakcióit. A hip-hop nem hozta lázba különösebben, pedig azt hittem tetszik majd neki az ismétlődő (najó, monoton) ritmus. A rocktól megijedt és nagyon csúnyán nézett Kurt Cobain-re a cd-borítón :) Az R&B és soul kategória határozottan bejön neki, Lutricia Mcneal és Mary J Blige hangjára hempereg, farokcsóvál és aprókat vakkantgat. Beethoven-t ki nem állhatja, Mendelsohn szintén zenész, Dvorák viszont tetszik neki. Mondtam, hogy jó ízlése van, nem? :)

A legjobban mégis a pop-ot preferálja, a Summer Jam-re hegyezi a fülét, aztán ugrál és előrenyújtogatja a mellső lábát, mintha táncolna. Kis hülyém :)

Miután lekaszáltam a pázsitot, szétszedtem a kennelt, kiirtottam az liliomokat és tölcsérvirágokat, tönkretettem a sziklakertet, valamint leépítettem a család összidegsejt-állományának 95 %-át, gondoltam nekem is kijár egy kis szieszta. Hát nem vagyok elbűvölő?

Kipróbáltam mindent, amit hagytak. Amit nem, azt pedig főképp ;)

Labdáztam.

Hintáztam.

Naná, hogy papucs.

Akartam fürdeni is, de legnagyobb sajnálatomra nem engedtek bele a medencébe.

Így hát...

megoldottam magam.